Anya ajtajához siettem, aki apu üléséhez döntötte a fejét. Bekopogtam az ablakon, mire rám nézett. Szemei duzzadtak, és pirosak voltak, csodálkoztam azon is, hogy lát még velük. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az be volt ragadva, csakúgy, ahogy az enyém. Nem volt más választásom, intettem neki, hogy húzódjon hátra, de még mielőtt betörtem volna az üveget, körbenéztem. Pár autós megállt, kiszállt, és komoran vizslatta a az autóba fúródó fát. Néhányuk kezében már ott volt a mobil, és bőszen tárcsáztak... de egyik sem jött közelebb.
Ökölbe szorítottam a kezem, lendületet vettem, majd egy tompa puffanás kíséretében megrepedt az üveg. Anya lehunyta a szemét. Még egyszer elvégeztem a procedúrát, ekkor már hangos csilingelés közepette, darabjaira vált az ablaküveg, és millió kis kristályként hullott le egy szempillantás alatt.
-Anya, az öved ki tudod kapcsolni?-kérdeztem rekedten, mire anya az övcsatnak esett. Nem bírta kihúzni.
-Francba!-sikoltotta, majd a levegőbe szagolt.-Strife, ez benzin szag, menj innen, bármikor belobbanhat!
A biztonsági övet kezdtem birizgálni az egyik kezemmel, míg a másikkal átkutattam a zsebeimet, tipikusan pont most nem volt nálam a bicskám. Ekkor valaki megfogta a vállam, és megcsapott az alkohol szag. Megfordultam, és egy csöves állt előttem.
- Vigyázz fiacskám, megoldom!-se szó, se beszéd félre lökött, és behajolt az autóba. A farzsebéből előkapott egy öngyűjtőt, én a lábára vetetettem magam, későn. Anya felsikoltott, a csöves hátrazuhant, a lángok pedig fellobbantak, a földhöz préseltek, perzseltek, én pedig lángoltam. Ösztönösen forogni kezdtem a földön, kigurultam a förgetegből. A ruhámat, a hajamat, a bőrömet tűz mardosta, minden levegő kiszorult a térből, majd mikor a hűvös szél megcsapott, azt hittem a mennyekbe kerültem. Pár pillanattal később azonban, az idegrendszeremen átszáguldott a fájdalom, és ha előbb a mennyben voltam, akkor most biztosan a pokol tornácára zuhantam. Apró pontok villództak a szemem előtt, mindenemet tűszúrás járta át, a távolból sziréna hangja szólt. Aztán elsötétült minden.
Pity, pity, pity. Monoton pittyegés. Monoton zajok. Női hangok, amikhez egy markánsabb tenor is csatlakozott. Úgy éreztem magamat, mintha lenyúzták volna rólam a bőrt. Kinyitottam a szemem, vagyis ki akartam, de nem engedelmeskedtek azt akaratomnak. Homályosan láttam, minden fehér volt. Elmosódott korvonalak keringtek körülöttem, valószínűleg az ápolók.
Tátogtam valamit, de hang nem jött ki a torkomon. Nyeltem egyet.
-Anya?-kérdeztem bárgyún.
- Engedjenek be, a legjobb barátja vagyok!-Luke hangja kellemes dallamként olvadt szét a kórteremben, majd megláttam őt magát is. Mogyoróbarna szemei alatt sötétkék karikák húzódtak.-Öregem, azt hittük... úristen, ki se mondom inkább...-a háta mögött megjelentek Luke szülei is, az arcukon fájdalom ült, jó barátságot ápoltak az én szüleimmel. Igen, ápoltak, és most gyászoltak.
-Anyu?-kérdeztem ismét. Luke hátrapillantott, majd újra rám nézett.
-Meghalt.- először fel se fogtam, majd a szó betűi egyenként forrtak a tudatomba. M.E.G.H.A.L.T.
Könnyek gyűltek a szemembe, amik rohamos tempóval zokogásba fordult.
Sziasztok kedves Olvasóim!
Tátogtam valamit, de hang nem jött ki a torkomon. Nyeltem egyet.
-Anya?-kérdeztem bárgyún.
- Engedjenek be, a legjobb barátja vagyok!-Luke hangja kellemes dallamként olvadt szét a kórteremben, majd megláttam őt magát is. Mogyoróbarna szemei alatt sötétkék karikák húzódtak.-Öregem, azt hittük... úristen, ki se mondom inkább...-a háta mögött megjelentek Luke szülei is, az arcukon fájdalom ült, jó barátságot ápoltak az én szüleimmel. Igen, ápoltak, és most gyászoltak.
-Anyu?-kérdeztem ismét. Luke hátrapillantott, majd újra rám nézett.
-Meghalt.- először fel se fogtam, majd a szó betűi egyenként forrtak a tudatomba. M.E.G.H.A.L.T.
Könnyek gyűltek a szemembe, amik rohamos tempóval zokogásba fordult.
Sziasztok kedves Olvasóim!
Itt az újabb fejezet, remélem tetszik.Mint látjátok szenvedtetős hangulatban vagyok. Sivárság. Ezt érzem, és ebből az érzelemből táplálkozik ez a történet. Meg akarom mutatni, hogy egy-egy arc mögött, milyen múlt, milyen jelen állhat. Éreztetni akarom veletek, hogy talán semmi sem az, ami látszik, és erre, Strife tökéletes alany lesz, tökéletes, és egyedüli. Nehéz ilyeneket írni, de úgy gondolom felnőttem a feladathoz. Nem mondom, hogy sablon mentes lesz, mert nem mernék ilyet kimondani, hát még leírni! Az az egy biztos, hogy a gyász, az új kezdet, és minden hasonló dolog, egy más szemszöget fog kapni. Mai szaga lesz, és kegyetlenül fog csengeni.
http://www.youtube.com/watch?v=KSY4Yi2ypno
Kedves lost_dreamer!
VálaszTörlésNem olyan rég kezdtem el követni a blogodat és (bár nem vall rám az ilyen) ez most tetszik! :) Régóta el szerettem volna olvasni az egyik történetedet, vagy ha úgy tetszik novelládat, de mindig olyan soknak tűntek, hogy nem tudtam rávenni magamat..^^" végre elkezdtél egy újat, így ezt az elejétől fogva olvashatom! :) És bár igaz hogy a számozottakat nem, de a nem számozottakat elolvastam, és csak azt szerettem volna mondani, hogy szerintem nagyon bátor dolog Tőled, hogy így felvállalod az érzéseidet, csak így tovább!
Mellesleg az új sztoid nagyon tetszik, és már várom a folytatást, addig is sok sikert mindenhez! :D
Szia Kedves Shellys!:)
TörlésSzerintem fel sem tudod fogni, azt, hogy ez, a pár jelentéktelennek tűnő mondatod mennyi lelkesedéssel, és plusszal töltött fel. Köszönöm neked, és remélem, hogy az elvárásaidnak megfelelően teljesíthetek.
Amúgy, az érzelmek felvállalásának ez a módja, mármint az írás, csodálatos dolog, és ennek a varázsa sarkall erre, hogy megfogalmazzam a gondolataim, semmi köze a bátorsághoz. Oh, bárcsak bátor lennék:))
Mindent összefoglalva, köszönök mindent!:)
Szia ismét!
TörlésÖrülök,hogy ilyen pozitívan nyugtáztad a soraimat, de csak hogy megnyugtassalak, nekem nincsenek elvárásaim, és ha majd nem tetszik valami akkor jelezni fogom ne félj! ;)
Nem kell semmit megköszönnöd, és ha elhiszed magadról hogy bátor vagy, az is leszel,csak hozzáállás kérdése az egész:)
Remélem nemsokára megint írsz,ha csak egy kommentet is! :D
Szia, újra!
TörlésCsak, hogy tudd, innentől kezdve számtok a kritikádra, és adni fogok a szavadra!:)
és az, hogy nem kell semmit sem megköszönnöm, hatalmas butaság, ugyanis, kevés lelkesítő, vagy bármilyen nemű komit kapok, és számomra ez,mindennél többet jelent:))
Jövőhéten számíthatsz újabb bejegyzésre, ezt ígérem!
Szia! (már csak a formalitás kedvéért! :) )
VálaszTörlésIgyekszek majd akkor számodra használható kritikákat adni, mert ahogy észrevettem szomjazol egy kis visszajelzésre, megpróbálok majd a lehető legkritikusabb szemmel nézni! :D
Így, hogy már tudom ezzel nem foglak megbántani bátorkodom megjegyezni, hogy még az előző bejegyzésedben ( 2. Az "ajándék" ) ha jól emlékszem Strife anyukájának a haja kicsit furi, először fekete haja volt a baleset után meg szőke loknik, de ez részletkérdés, csak gondoltam megjegyzem( mellesleg nekem a fekete szimpatikusabb! )
Nos egyenlőre azt hiszem ennyivel tudok szolgálni, ha egyéb használhatót mondhatok úgyis látni fogod.:)
Sok sikert továbbra is és nagyon várom a folytatást! :)
Bakker, vedd semmisnek a "kritikát" látom már javítottad, ennyit a szakszerű véleményemről..:D
TörlésBocsika ^^"
Ömh, igen, amikor újra olvastam-megjegyzem, ritkán teszek ilyet- nekem is feltűnt, van, hogy írás közben elfelejtek apró részleteket, de azért köszönöm!:))
VálaszTörlés