2012. július 18., szerda

1. A világ a csúcsról

 Vadul, rendszertelenül dübörgött a zene a nappali négy sarkában elhelyezett hangfalakból. Előttem pedig egy lány tekergett, akit még csak nem is ismertem, ugyanis az egyik haverom hozta magával. Elvigyorodtam. Végig néztem a döbbenetes ember tömegen, majd jóleső érzés bontakozott ki a bensőmben. Megcsináltam a szemeszter legütősebb buliját, és innentől kezdve ezzel együtt fogják suttogni a nevem. Az egyik srác vetett egy elismerő pillantást rám, majd a lányra, végül felmutatott hüvelykujjával jelezte: neki is bejön a látvány. Ezt, mintha maga a lány is megérezte volna, rám nézett, és elmosolyodott. A kezeit a nyakam köré fonta, miközben én is megtaláltam a számomra tökéletes helyet a testen. Hozzám hajolt, majd megcsókolt. Gondolom, most valami hihetetlen örvénynek kellett volna beszippantania, de igazából semmi sem történt. Semmit sem jelentett számomra.
 Neon fények cikáztak végig az embereken, a falakon, és a bútorokon. Hangos csörömpölés hallatszott a konyhából, feltehetően eltörtek valamit, amit meg kellett volna néznem. Ez, azonban rá ért. A lányt kezdtem elemezni, legalábbis azt, amennyit láttam belőle: fekete, vagy nagyon sötét barna haja volt, ami a derekáig ért. Az arca szép volt, bár legalább hét kiló smink lehetett rajta. A két, barna szemének sarkában a szemceruza, enyhén elmosódott. Elindult előttem, majd félreérthetetlen mozdulattal, engem is mozgásra sarkallt. Tudtam mit akart, tudtam miért indult el a lépcsők felé, és bár kezdett minden vadász-ösztön kihalni belőlem, nem lehetett ellenállni a könnyű prédának, sőt egy lánynak, aki önként vállalkozik. Pimasz vigyor terült el az arcomon, amit az előttem lépkedő lány is észrevett. Megállt egy pillanatra, és újabb csókot lehelt a számra. Semmi, még mindig semmi. Majd mondott valamit, amiből egy hang se ért el a fülemig, csak a szavak esetlen megformálását láttam az ajkain. Belebólintottam a tudatlanságba, mire elmosolyodott, megragadta a kezem, és behúzott a legközelebbi szobába, ami történetesen a gardrób volt.
 Még be se csuktam az ajtót, de egymásnak estünk, beletúrt a hajamba, kigombolta az ingem, én pedig a miniszoknyája feltűrésével voltam elfoglalva, később pedig megszabadítottam, az így is kicsi felsőjétől. A polcokon lévő ruhák sorra estek le, hol ránk, hol csak mellénk. Tizenöt percet, maximum húszat töltöttünk a kis helyiségbe, lángoltunk, majd elcsitultunk. Végül, mintha semmi sem történt volna, folytattuk ott, ahol abbahagytuk, tehát a nappaliból átkeresztelt táncparketten.

 Ki kellett mennem egy kicsit a friss levegőre, így a teraszra nyíló üvegajtó felé vettem az irányt.Ahogy kiértem, láttam még pár embert rajtam kívül egymásba gabalyodva, de a többség bent tombolt. Leültem egy székre, és mélyet szippantottam az esti levegőből, és nem tudtam elkerülni azt, hogy megint büszkeséget érezzek azt illetően, hogy milyen lett a buli. Meg persze az sem volt mindennapi dolog, hogy minden ZH-m jól sikerült. Ez az este pedig méltó megünneplése volt ennek.
 Ahogy merengtem, valaki a vállamra tette a kezét. Hátra fordultam. Luke volt az, a legjobb barátom, időtlen idők óta. Egy cigis dobozt nyújtott felém, amiből készségesen előhúztam egy szálat, az asztalról elvettem apám kedvenc öngyújtóját, és meggyújtottam a "lassú halált". Luke leült mellém, amíg jó mélyre leszívtam a füstöt, és amíg a keserédes fájdalom szétáradt a tüdőmben.
- Jó kis csajt szedtél fel Strife..- vigyorgott elismerően. Szőkés-barna haja a szemébe lógott, de még így is kitudtam venni a csillogását.
-Inkább a csaj hálózott be engem, a kisujjamat se mozdítottam.-lassacskán az ég felé fújtam a fehér mérget. A csillagok gúnyosan nevettek a beszélgetésünkön. Onthatatlan vágyat éreztem arra, hogy bemutassak nekik, de fékeztem magam. Luke felsóhajtott.
- Neked ez mindig így ment.
- Mintha neked nem...-felnevetett, és azt suttogta, hogy "hát ja". A Holdat egy kisebb felhőcsoport takarta, így még sötétebbre festve az estét, még ikonikusabbá téve ezzel magát, az égitestet. Luke előre dőlt, láttam rajta, hogy mi nyomasztja, és szinte automatikusan ejtettem ki a szavakat.
- Mi van Cassie-vel? - Cassie, a lány, aki Luke másik fele is lehetett volna. Cassie, az ember, aki önerőből vívta ki Luke és az én elismerésemet. Most kórházban fekszik infúziókra kötve, az anorexiája miatt, amit nem vettünk észre. Emiatt legkedvesebb barátomnak nem csak bűntudata van, hanem szar kedve, és minden depresszív körítése is. Természetesen érthető módon. Azt hiszem, Luke Cassie előtt csak lefektette a lányok,   nehezemre esik be vallani, de úgy mint én.Egyik napról a másikra élt. Amióta megismerte őt, felhagyott ezzel, és csak neki élt. Cassie sokszor csak mosolygott rajta, de tudtam, hogy nem közömbös neki Luke, csak félt. Mint általában a többi lány, félt bízni egy nőfalóban. Nem tudta, hogy Luke megváltozott... miatta.
-Őszintén? Nincs jobban. De mindegy is..-felállt és kinyújtóztatta a végtagjait, majd mosolyogva beleborzolt a hajamba.- Húzz bele Strife, élvezd az estét, ugyanis a világ csúcsáról csak lefelé vezet az út.-elnyomtam a csikket, és bólintottam. Visszamentem az őrült förgetegbe, ahol nincsenek ember és ember közötti különbségek, hisz ott, és akkor, mind marhák voltunk.

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Mint látjátok ez egy újabb történet. Reményeim szerint ez minden misztikumtól mentes, egy kicsit életszagú lesz. Régóta szerettem volna szélsőséges viselkedésekről írni, és beleképzelnem magam egy ilyen fiatal helyébe. Hát itt az esélyem. Remélem nem fog beletörni a bicskám, és hitelesen tudom visszaadni mindazt, amit elterveztem, és olyan szépen cseng a fejemben. Mindenekelőtt, azt remélem a legjobban, hogy elnyeri ez a kis novella a tetszéseteket. (Megjegyzés: mint látjátok férfi szemszögből írok,ami nehezített pálya, de nagyon szeretem.) Nos, manapság rákaptam Lana Del Rey-re így most egy az általa szerezett dallal búcsúzom.♥

2 megjegyzés:

  1. szia, már rég óta olvasom a történeteidet.. és nagyon tetszenek!! de csak most jutotttam el odáig h le is írjam :D nagyon jók! csak így tovább!:)

    VálaszTörlés
  2. Szia Gabi!:) Köszönöm, mindig jól esik a visszajelzés:))

    VálaszTörlés