Hihetetlen, hogy ezt a napot is túléltük, hihetetlen, hogy végre leírhatom azokat a sorokat, amiket egész nap, minden órán fogalmazgattam. Minden percben ezen a bejegyzésen járt a fejem, csak ekörül forogtak a gondolataim, mert talán mind közül számomra ez lesz az egyik legfontosabb.
Gondoltatok már arra, milyen csoda, hogy ott van nektek az apukátok? Hogy van, aki azt tudja nektek mondani, -már ha lány vagy kedves olvasóm- hogy " Kislányom, ha hazamersz hozni egy semmirekellő mihaszna srácot, akkor búcsút is inthetsz neki, mert én leszek az utolsó ember, akit életében látni fog." Esetleg -itt a férfiakra értem- megisztok egy pohár sört, elmentek horgászni, vagy csak leültök meccset nézni.
Néha annyira magától értetődőnek tűnik, hogy ott van veletek az öregetek, aki nem úgy áll mellettetek, mint az anyukátok, hanem mint férfi. Azt mondják, hogy a lányok életében az első nagy Ő, az az apukájuk, a fiúk többségének meg példaképként szolgálnak. Ő, az anyukátok hőse, az egyetlen ember, aki a szívébe legalább olyan helyet foglal el, mint ti magatok, de mégsem féltékeny rátok. Ő, az aki saját erejével közéd és a világ közé áll, és Ő az, aki azt akarja hogy mindig az Ő kislánya, kisfia maradj. Tudjátok, az anyukák mindig tisztában vannak azzal, hogy a gyermekük egyszer felnő, az apukák bármennyire keménynek tűnnek, ebbe sose fognak beletörődni.
Irigy vagyok emiatt, van aki csak fogja magát, és az apukája karjaiba bújhat, és elfeledkezhet a világról, és a gondokról. Kikérném a tanácsát, kíváncsi lennék a gondolataira, mindenre. Sőt, akár meccsét is néznék vele.
Mindent megtennék érte. Szeretlek Apu♥
♥♥
VálaszTörlés