Ma, egy kicsit hamarabb kapjátok a bejegyzésem, mint ahogy terveztem, remélem nem veszitek rossz néven.
Éreztétek már azt, hogy tehetetlen düh szétfeszíti a testeteket, csak azt látjátok a szemetek előtt, hogy felgyullad a vészkijáratot jelző kis ablakocska, vagy hogy meghalljátok a csengő megváltásra hasonlító hangját? Na, igen, én minden áldott nap, mikor bemegyek a suliba, egyetlen egy óráról sem várom jobban azt, hogy kiengedjenek, mint matekról. Egyszerűen utálom. Hihetetlennek találom, hogy valaki szeret számolni, elveszni a számok által okozott dzsungelben, de könyörgöm, mihez kezdünk ezzel a sok keseregve összeszedett apró kis tudásunkkal a háromismeretlenes egyenletek terén, vagy az algebrában, vagy bármi másban? Természetesen, ezen nem változtathatunk, de azt senki sem mondta, hogy nem tehetjük élvezetesebbé az órákat.
Én az esetek 90%-ban oda-odafigyelek, de a fent maradó 10% azaz önfeledt szórakozásomnak szól, annak ellenére hogy a tanár tökéletesen flúgos. De mindegy is, beszív, kifúj, beszív, kifúj. Minden kedves utálom a matekot életfilozófiával élő embernek ajánlom a következő soraimat :
Látod a számokat?
Azokat a nyavalyás szorzásokat?
Szíved dobban, lábad remeg,
nem találod a szavakat a felelethez.
Gondolkozol, tehát bajban vagy,
pillantásod társaidat kéri, hívja,
és elméd kétségbeesve kiálltja:
Mi is az, hogy axióma?
Izzad a tenyered, erőd elhagy,
a tanár haragosan felcsattan :
Hogy lehetsz ilyen buggyant?
Ez színtiszta élet, logika.
Helyedre küld, búsan kullogsz,
ellenőrződbe karód kuncog.
S fejedben újra egy dolog lobog,
vajon, hogy éled túl a holnapot?
Azt hiszem, ez az, ami minden nap egy kis filmként lejátszódik az agyamban, pontosan úgy ahogy ma is.. csak talán annyi a különbség, hogy ez be is teljesedett. A holnap, remélem szerencsésebb lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése