Miért?

 Sziasztok! :)
 Jó régen volt rendes bejegyzésem... azt hiszem most eljött az ideje annak, hogy ezt is kiírjam magamból, különben szétszakadok.
 Miért?-kérdezik sokan, és talán bele se gondolnak abban, hogy egy ilyen kérdésre csak miért-tel lehet válaszolni. Nincs olyan, hogy a válasz teljesen megfeleljen, nincs olyan hogy a választól minden a helyére kerüljön. Talán olyan sincs, hogy megoldódik a kérdés. Tudjátok, ha az összes erődet bevetve próbálsz győzni, változtatni a helyzeten, magadon, és ha mindez süket fülekre talál, az olyan, mintha összemorzsolnák a lelked, és a széllel együtt messze elszaladnának.
 Nem szeretem a miérteket. Nem tudom, hogy a ráadott válasszal tudok-e majd kezdeni valamit, és talán ettől jobban félek, mint feltenni a kérdést.
 Attól félek szétesem. Éreztétek már, hogy kétfelé hasad a szívetek? Az egyik része szeretne mindent megtenni, ami tőle telik, a másik pedig küzdeni akar az igazáért, és egyiket se tudod figyelmen kívül hagyni. Azt hiszem, ami tőlem telt megtettem, és már... nem tudom mihez is kezdhetnék. Próbálok szorosan kapaszkodni  abba a reménybe, hogy ez majd megoldódik, de tudom, hogy nem fog. Hisz ők sosem fognak felém nyitni, és én meg már nem merek. Nem merek semmit sem mutatni, mondani abból, mit is érzek. Mellesleg miért is mutatnék? Kit érdekelne azokon kívül, akik támogatnak?
 Voltál már olyan helyzetben, hogy nem fogadták el ki is vagy? Én igen...
 Mondták már neked, hogy most nem olyan vagy mit, akit megismertem a személyedben? Nekem már mondták...
 És tudjátok mit? Igazából én vagyok az, akit akkor megismertek, és én vagyok az is, akit most annyira utálnak. Igen, egy személyben vagyok az, akit egykor szerettek, és az akit most talán mindennél jobban utálnak. Lehetetlen? Miért lenne az? Talán ti sose éreztétek, hogy két személyiség él bennetek? Akkor miért használják azt a mondást, hogy " Az egyik szemem sír, a másik nevet"? Olyan lehetetlen lenne egyszer ennyit érezni? Nem hinném, nem lehetetlen, csak nagyon nehéz.

Miért?-kérdezem.
De válaszotok, számomra nincsen.
Erőmnek erejével próbálkozom,
megkeresni akarom, s remélem megtalálom
a kulcsot, ami a szívetek zárjába való.
Szemetekben gyűlölet gyűlik,
és mindennél jobban szeretném megérteni,
miért, akartok törésig hajlítani.
Nem mondjátok, de látom:
a cél, hogy eltűnjek a világotokból.
Csak azt feleditek, hogy
jelszavammá vált, hogy fel nem adom!