2012. január 6., péntek

Gyerekkortól fogva

Sziasztok, megint és újra.(:
   Huu, gondolom ti is ismeritek már azt az érzést, ami az egész szíveteket mélyen felszántja, hogy úgy szerettetek valakit, hogy azt se tudtátok képesek vagytok erre, és azt hogy a puszta érintése az fellegekig repíti a boldog lelketeket. Belegondolva, milyen jó is lenne, ha ez az önzetlen érzés irányítaná a mai világot... de ez persze egy nagyon idilli, festői kép. Mindenki ismeri a szerelmet, szeretet, mindenki ettől él, és még a konzervatívabb emberek is a lelkük legmélyén vágynak utána. Ezzel csak az a baj, hogy az ember nem az önzetlen szerető képességéről híres, mindenki féltékeny, van aki jobban, van aki kevésbé, de mindig van valami, amit irigylünk a másiktól. Természetes emberi tulajdonság ez, mégis nagyon sokan rosszul kezelik, ebből lesznek a háborúk, emiatt gyilkoljuk egymást, de emiatt féltjük is a szeretteinket a csalódásoktól.
   Azt hiszem, én azt mondhatom, hogy ismerem azt az önzetlen szeretetet, ami erősebb a szerelem vad lángolásánál, vagy nagyon sok más dolognál. Van egy ember, akit gyerekkoromtól fogva ismerek, és szeretek. Vele kezdtem a sulit, amikor elestem felsegített, még akkor is mikor nagyon sírtam, minden pillanatban velem volt, és ezért még ma sem tudok neki elég hálás lenni. Ő a  legjobb barátom, az egyik legpótolhatatlanabb személy az életemben. Még arra is emlékszem, hogy matekból korrepetálnom kellett, pedig én sem vagyok nála okosabb. Mindig megtud nevettetni, és számomra ennél nagyobb ajándék nincs is.
Szóval, ezzel zárnám, a mai bejegyzésem. ♥

Emlékszem még arra, hogy futottunk a fűben,
s nevettünk azon, aki kesergett.
Gondtalanok voltunk, gyermekek,
és egymástól tanultuk a szót: Szeretlek!
Mennyit játszottunk a szabadban,
ha esett az eső a sátorban.
Te voltál a királyfi, ki koldult
én a királylány, ki megmentésre szorult.
Nevettünk, akkor is mikor elsőnek pipáztunk
és talán egyszer sem  vitáztunk.
Ha sírtam, te megöleltél, vigyáztál rám,
s ha kérdés gyötört rám is számíthattál.
Kéz, a kézben, adj egy pacsit,
ha hangos vagy, csendben súgom: pszt Öcsi!
Zárjuk a sort, csöpögős, és sablonos,
szeretlek, ezt jobb ha megtudod.♥   :D

2 megjegyzés:

  1. Elképesztő ez a blog Viki!:) Nagyon tetszik ahogyan írsz és fogalmazol, nagyon választékosan beszélsz és nagyon jó ötleteid vannak:) Le a kalappal, csak így tovább, remélem minél többet olvashatunk majd ezen a blogon, és hogy sok-sok követője lesz:)

    VálaszTörlés
  2. Zoli, annyira aranyos vagy, nagyon sokat számít nekem, hogy így gondolod. Nagyon szeretlek, és köszönöm♥:)

    VálaszTörlés